|
 |
|
|
Sose hagyj el, én sem adlak
Se felhőknek, sem a madaraknak
Holdnak nem, talán a napnak
De nem ami elmúlt, csak a holnapnak.
(L)Tudjuk ki
 (L)
 ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ahogy közeledik a tél, számomra a táj egyre sivárabbnak és sötétebbnek tűnik.
A pár héttel ezelőtt még zöld és buja föld barna lesz, és az elmúlás suhan át fölötte.
Az egykor virágoktól, levelektől és gyümölcsöktől roskadozó fák most mereven
nyújtogatják csupasz ágaikat az ég felé.
Elhallgat a madárdal.
Még a nap is alacsonyabb pályát fut be a horizonto... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A FENYŐFA / Hans Christian Andersen /
Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte. De a kisfenyőnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nőjön; a meleg napot, az üdítő levegőt sem élvezte, s ügyet se vetett a parasztgyerekekre, akik ott jártak-keltek, fecsegtek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
SZABÓ LŐRINC :
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
- megcib... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el
Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő, jött: jaj, be szép!
- megcibáltam üstökét.
Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Felhők
Ismét felhők gurultak puhán, szinte észrevétlenül a nemrég még ragyogó kék égre.
A lovas poroszkált és nem nézett fel. Elmerült saját felhőiben, amelyek sötétebbek, puhábbak voltak, mint a feje felett gomolygó gubancok. Talán meg is érinthette volna őket.
Ezeknek a vészjósló múltból elő türemkedő felhőknek neve is volt. Mindnek más, de mind ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc - Szél hozott, szél visz el
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
megcibáltam üstökét.
Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ritka égi jelenség volt Budapest felett
Június 15-én Budapesten a szerencsésebbek igen ritka égi jelenség szemtanúi lehettek: ezüstösen derengő világító felhők jelentek meg az esti égbolton. Ez a ritka látványos jelenség leginkább a sarkvidéken fordul elő.
A jelenség két szempontból is rendkívüli volt. Egyrészt a budapesti jelenség az idén nyáron világsze... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szerelem kert
Májusi esős nap volt,ott vártam
rád a padon,emlékszel...ázott
hajjal, csapzottan,de Te csak
nevettél,s ázott szépségnek
neveztél.
Hirtelen még a nap is kisütött,
s a felhőknek látszó szürke
pamut gombolyagok is eltűntek
az égről,rám mosolygott a nap
szerelmed jeléül.
A szere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hiányzol!
Soha nem néztem, merre is jártam,
Nem vizsgáltam önmagam,
Csak az égre, a pufók felhőknek kiabáltam.
Változott mostanra minden,
Fontos lettél, s fordítottad életem,
Jöttél, fényt hoztál, s e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hans Cristian Andersen: A kis hableány
Messze kinn a tengeren kékséges kék a víz, akár a búzavirág szirma, s átlátszó, mint a legtisztább üveg. És mély, nagyon mély, a leghosszabb horgonykötél se ér le a fenekére; sok-sok templomtornyot kellene egymásra állítani, hogy a tenge... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Az eredeti mese:
Hans Christian Andersen
A KIS HABLEÁNY
Messze kinn a tengeren kékséges kék a víz, akár a búzavirág szirma, s átlátszó, mint a legtisztább üveg. És mély, nagyon mély, a leghosszabb horgonykötél se ér le a fenekére; sok-sok templomtornyot kel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A NŐ AKIÉRT SZENVEDÜNK
Miért van az, hogy a felhőknek minden nap más alakjuk van,
és miért ragyognak fel minden este a csillagok oly ifjan, frissen,
mintha az ifjúság vizéből ittak volna?
Nincsen két egyforma felhő, sem egyforma csillag.
A falevél és a virág sem egyforma.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...(Hans Christian Andersen)
Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte. De a kisfenyőnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nőjön; a meleg napot, az üdítő levegőt sem élvezte, s ügyet se vetett a para... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte. De a kisfenyőnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nőjön; a meleg napot, az üdítő levegőt sem élvezte, s ügyet se vetett a parasztgyerekekre, akik ott jártak-keltek, fecsegtek körülötte, amikor szamócáért, málnáért mentek az... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szél hozott, szél visz el
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
- megcibáltam üstökét.
Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szél hozott, szél visz el
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
megcibáltam üstökét.
Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott mara... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ismét felhők gurultak puhán, szinte észrevétlenül a nemrég még ragyogó kék égre.
A lovas poroszkált és nem nézett fel. Elmerült saját felhőiben, amelyek sötétebbek, puhábbak voltak, mint a feje felett gomolygó gubancok. Talán meg is érinthette volna őket.
Ezeknek a vészjósló múltból elő türemkedő felhőknek neve is volt. Mindnek más, de mind összekapcsolódott. Mind, mind a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A kis hableány
(Andersen)
Messze kinn a tengeren kékséges kék a víz, akár a búzavirág szirma, s átlátszó, mint a legtisztább üveg. És mély, nagyon mély, a leghosszabb horgonykötél se ér le a fenekére; sok-sok templomtornyot kellene egymásra állítani, hogy a tengerfenékről a víz színéig érjenek. Odalenn a mélységes mélyben lakik a tenger népe.
Ne higgye ám... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc - Szél hozott, szél visz el
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
megcibáltam üstökét.
Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
ker... |
|
|
|
|
|
